Mai cikkemben egy könyvkritikát olvashattok, mely egy számomra nagyon érdekes kérdéskört taglal egy igazán elgondolkodtató perspektívából megközelítve.
Maga a kisregény egy társadalmi leépülés fikcióját vetíti elénk, melyben az emberekből kihalt bárminemű érdeklődés a világukat illetően, csak a leszabályozott és keretrendszer által is jóváhagyott 3 darab alapmű adja létértelmezésük alappilléreit. A mű remek példája a disztópia magas iskolájának, hiszen egy olyan társadalmat mutat be, amely ugyan eltér a jelenlegi helyzetünktől, de nem zárja ki a lehetőséget a példázott irányvonal megvalósulásának sem.
No de mi is jellemzi ezt a világot?
A házak már tűzbiztonságosakká váltak egy ideje, ezzel párhuzamosan a tűzoltóság szerepét a tűzőrség vette át. Itt találkozhatunk az első jelen-kontraszttal: a tűzőrök nem oltják a tüzet, éppen ellenkezőleg, hatalmas lángokat alkalmaznak az illegálisan magántulajdonban tartott könyvek megsemmisítése során.
Bármilyen formája a szabad gondolkodásnak tiltott és ennek megvalósulásáért a vezető politikai hatalom által szorosan ellenőrzött tűzőrség tisztjei felelnek, pont mint Guy Montag. Montag apja is tűzőr volt, akit tizenéves korában elvesztett. Egy apafigura keresésről is beszélhetünk, mely szerepet a főnöke, Beatty tölt be.
A férfi fiaként tekint egykori barátja gyermekére és számos alkalommal szólítja is meg ennek megfelelően. Ugyanakkor Montag számára édesapja marad az az ideál, amelyhez szeretne felnőni: nyomdokaiba szeretne lépni, hiszen mindennél előbbre való számára az apai eszmény, hogy őt “boldoggá tegye”.
A regény során egy személyiségfejlődésnek lehetünk tanúi, Montag mindennapjait válaszutak sokasága keresztezi: szépen lassan rájön, hogy elnyomásban éli az életét, s az ő identitása ingatag alapokon nyugszik. Hiába a hírnév és a társadalmi publicitás, minden más értelmet nyer, amikor rájön: nem biztos, hogy morális értelemben helyesen cselekszik.
Ez egy ellentmondás a társadalmi normával, miszerint az emberek korlátozott ismeretei limitáltak, ergo az ön megkérdőjelezés esélye szinte egyenlő a nullával.
Ahogy haladunk a történetben, úgy rombolódik le tégláról téglára Montag kezdetbeli sziklaszilárd identitása. Emlékezni kezd a gyermekkorára: a férfi akit ő eddig istenként azonosított, az ő édesapja, is részt vett a “gyíkok” akciójában, s egyszer könyvet is adott Montag kezébe.
Ez az a pont, ahol tényleges válaszút előtt áll, s nem csak morális tekintetben: össze van zavarodva, az eddigi világképe darabokra hullott. Ráeszmél, hogy nem más, mint egy vezéralak a diktatórikus rendszerben, az elnyomók szószólója. Innen már csak egy lépés és rövid időn belül megérti: ő valóban nem más, csupán egy bábu a kor politikai berendezkedése számára és az igazság az, hogy sokkal inkább az ellenálló “gyíkok” eszményeivel tud azonosulni.
A felismerést tettlegesség követi, mely része a megoldásnak: felmond a tűzőrségnél, mely nem csak egy szokványos munkahely volt számára. Az ő esetében valahol a társadalmi rangját is latba kellett vetnie a döntés meghozatalakor, hiszen mai hasonlattal élve, influencer, véleményvezér életet élt.
Az ellenállók kifejlesztették a megoldást, az ellenszerét ennek az egész társadalmat érintő fertőzésnek. Az OMNIS az emberiség kollektív tudata, amely tartalmazza a korábban betiltott ismereteket, ezáltal lehetőséget teremtve a rendszer helyreállítására. Mindezt egy madár DNS-ébe építették be, amelyet szabadjára enged Montag a film végén. Tette következményeként mártírhalált hal Beatty a pót-apafigura kezei által. Életét áldozta a társadalmi előrelépés és szociális restauráció oltárán.
Érkezhet a kérdés; mi vezetett idáig?
Talán a mai helyzetünkben lehetetlennek tartjuk elképzelni egy ilyen disztópikus társadalom létrejöttét, ám sajnos be kell látnunk: hasonló irányba haladunk mi is. A mai rapid sebességgel fejlődő modern civilizációnk tendenciát mutat arra, hogy egyszerűsítsük, komfortosabbá tegyük az életünket. Ezzel természetesen semmi baj, amíg egy bizonyos határt át nem lépünk. A valódi krízis pont ott kezdődik, amikor ez már olyan szinteket ölt, ahol a fejlődésünk és a már megszerzett tudásunk kerül veszélybe. A feltevés valós és bizonyos értelemben helytálló: miért is kellene olvasnunk, ha az interneten minden kérdésre megtaláljuk a választ.
Ez a társadalmi berendezkedés is így kezdődött: egyre rövidebb és tömörebb tartalommal jelentek meg a könyvek és szakirodalmak, mellyel az emberek lexikális tudása szinkronban mutatott csökkenő tendenciát. Ez bizonyos értelemben természetes folyamat, ugyanakkor táptalajt biztosít egy Orwellihez hasonló társadalmi berendezkedés kialakulásának is.
Amennyiben Te is olvastad a könyvet, kommentben mondd el a véleményedet, te hogy értelmezted a mű sajátos szimbólumait? Remélem akad olyan is majd az olvasók között, aki emiatt kap kedvet a könyv elolvasásához. 🙂
