Az Országos Mentőszolgálat nap mint nap életet ment – sokszor észrevétlenül, néha pedig éppen akkor és ott, ahol mások épp mást szeretnének: például parkolni.
Februárban kaptunk egy levelet. Egy hölgy panaszolta el, hogy lakóhelyénél egy mentőautó akadályozta a parkolását. Felháborodottan kérte: a mentők legyenek tekintettel az ott élőkre is, mert a „parkoló nem a mentőnek van kialakítva”.
Három hónappal később ugyanattól a hölgytől újabb levelet kaptunk. De ez a levél már másról szólt.
Ezúttal háláját fejezte ki. Édesapját a Debreceni mentők szállították kórházba – precízen, odaadó figyelemmel és szakértelemmel. Külön kiemelte a kiérkező mentős ápoló hősiességét és emberségét. Meghatódottan írta: „Ez az igazi emberség és hivatástudat.”
Azt is hozzátette: „Remélem levelem kikerül az Országos Mentőszolgálat oldalára. Igazi hősök vagytok!”
Igen, a két levél ugyanattól a hölgytől érkezett. A különbség csak három hónap – és egy édesapa szíve.
Néha valóban kényelmetlenséget okozunk. De nem azért, mert nem törődünk másokkal. Hanem mert valakinek éppen akkor és ott kell a segítség.
Köszönjük a második levelet. És az elsőt sem vesszük rossz néven – csak együtt tanulunk belőle. Mert az empátia néha egy mentő hátsó ajtajában érkezik meg igazán.
forrás: OMSZ közösségi oldala
