A Szeretet ünnepe, az év végi szabadnapok, a Szilveszter közeledte, az Új év első napja, a legtöbb felnőtt és gyermek számára boldogságos készülődést jelent a meghitt vagy épp vidám órákra, napokra. A varázs mellett a készülődés gyakorta fáradtságos, de az ünnep szépsége, nyugalma ezt hamar feledteti. Sokan vannak azonban, akik csöndes magányban, egyedül, család nélkül, vagy a szeretett személyektől távol töltik az esztendő utolsó ünnepeit.
Több oka lehet annak, ha valakit egyedül ér bármely decemberi ünnep. Válás, gyermekek felnőtté válása, haláleset, szociális-, anyagi-, mentális gondok, távoli helyen történő munkavégzés. Más esetben a kialakult szorongás, a szociális fóbia, a család ridegsége, mind nehezíti a magánytól való szabadulást.
Nem mindenki tudatosan és önként választotta ezt a szomorú „száműzetést”. Rákényszerülnek, nem tudnak kihez bekopogni s hozzájuk sem tér be senki. A legtöbben az egyedüllétet akkor is fájó szívvel élik meg, ha erről nem beszélnek. A fotók nézegetése, az emlékek felidézése, jó esetben telefonbeszélgetések, az internet használata, telefonos vagy online beszélgetések, a televízió filmkínálatai, az olvasás, a zenehallgatás enyhíthet a magányérzésén.
Magyarországon a 2011-es KSH -adatok szerint, az összes háztartás 31 százaléka volt egyszemélyes. Ez az uniós középátlag, a vizsgált 28 országból, akkor a 14. helyen álltunk. A 2022-es népszámlálás eredménye alapján, hazánkban minden harmadik háztartás egyszemélyes. A hazai háztartások 65 százalékában a nők élnek egyedül, míg közel 50 százalékában a 65 évnél idősebbek maradtak magukra.
Ez a sajnálatos élethelyzet nem csupán a 65 év feletti, nyugdíjas korosztályt érinti, hanem az egy vagy két váláson túllévő embereket, akik nem találtak új társra, vagy özvegyek lettek. Továbbá azokat, akik az életközepi válságban, gyermekeik önállóvá válása után, nem találták meg a magukra hagyottság érzéséből és állapotából a kiutat. Újfent nem kíméli a azokat a fiatalokat sem, akik 18- 35 éves korukban még nem találtak párra vagy stabil baráti társaságra.
Érdemes minden esetben a családnak figyelmet fordítani az egyedül élőkre, akkor is, ha úgy tűnik nem panaszkodnak, s elboldogulnak maguk is. A magányérzéssel, ami gyakorta deprimáltsághoz, szorongáshoz, a bezártság érzés erősödéséhez vezet, nem lehet békében együtt élni hosszú éveken át.
Az egyedüllét okozta szomorúság, lehangoltság azonban nem azonos a depresszióval, amíg az nem fordul át az életuntságba, a céltalanságba, az önértékelési problémákba, a gyakori hangulat ingadozásokba.
Az ünnepek idején ezek a kellemetlen érzések rendre felbukkanhatnak, melyekre érdemes időben figyelmet fordítani.
A kutatók azt tapasztalták felméréseik során, hogy a magányosság nem függ attól az időtényezőtől, amit valaki egyedül vagy másokkal tölt. A kialakított kapcsolatok minősége és mennyisége sokkal meghatározóbb – tudtuk meg Kiss Kornélia klinikai szakpszichológustól.
Szerencsések azok, akik vállalják az egyedüllétet és nem érzik áldozatnak magukat, ami javíthat a lemondó életérzésen. Ehhez nem csupán az optimizmusra való hajlam ereje szükséges, hanem a hasznos tevékenységek megtalálása az ünnepek idején is.
A szakember azt javasolja, ha semmiképpen nincs lehetőség a családdal, a barátokkal, a jó szomszéddal néhány órát együtt tölteni: a magányos emberek bátran tegyék színessé a napjaikat. Kényeztessék magukat, főzzék meg kedvenc ételeiket, lustálkodjanak ameddig jólesik, olvassanak, filmezzenek kedvükre, ha tehetik, csatlakozzanak egy utazó közöséghez. Bátran használják a világháló adta előnyöket s keressenek csevegő oldalakat, akár a társkeresők közt böngészve. Ne szégyelljenek rokonokat, barátokat telefonon felhívni. Ügyeljenek arra, hogy ne „süket” csendben teljenek a napjaik.
Érdemes tudni, hogy a hazai lelki segélyszolgálatok munkatársai felkészülten, jó szívvel várják a hívásokat. Számukra nem teher a magányos emberekkel való beszélgetés. Ingyenesen hívható segélyvonal +36 80 496 005 vagy Hajdú – Biharban a 116-123 ingyenesen, éjjel-nappal felhívható.
Tilos azonban önsajnálatba süppedni, s némaságban a plafont bámulni.
Mindig vannak és lesznek alapvetően magányos típusú emberek, akik nem is vágyódnak mások társaságára, és ha panaszkodnak is, jól érzik magukat egyedül. Ők nemcsak karácsonykor vagy épp szilveszterkor fogadják el ezt az élethelyzetet, hanem az év többi napján is. Nehezen adják fel a megszokott életvitelüket, szokásaikat.
A magányosan élők talán nem karácsonykor vagy Szilveszterkor szoktak ezen változtatni, ha társaságra vágynak.
A szakemberek nem tanácsolják alkohollal, egyéb káros szenvedéllyel kiváltani az egyedüllét állapotát, s elfedni a valós élethelyzetet. Az alkohol túlzott fogyasztása felerősíti a borús hangulatot, az önsajnálatot, mások hibáztatását, vagy épp a bűntudat érzést s bátrabbá tesz a meggondolatlan cselekedetekre is.
Hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk egyedül is békében eltölteni az év végi ünnepeket s alkalmasak leszünk arra, hogy változtassunk a magányunkon olyan mértékben, ami kellemesebb érzéssel tölti meg a hétköznapokat is a jövőben.
