Közeleg az Anyák napja (május 1, vasárnap), melynek alkalmából elhoztuk nektek a legszebb ünnepi verseket magyar költők tollából.
A sort Osvát Erzsébet költeményével kezdjük. A költőnő a magyar gyermekirodalom egyik legelismertebb alakja. Édesanyja, Puneth Janka tanítóként dolgozott, Osvát Erzsébet pedig követte példáját, és maga is elvégezte a tanítóképzőt. Számos versét megzenésítették, meséit mai napig hallhatjuk a rádióban, televízióban.
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Szabó Lőrinc, Kossuth-díjas költő Miskolcon született, de tanulmányait városunkban, Debrecenben végezte el. Az anyák című költeményében a női gyengédséget és az anyák feltétlen szeretetét csodálja.
Szabó Lőrinc: Az anyák
Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet…
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?
Noha Móra Ferenc leginkább prózájáról vált ismertté, pályáját versírással kezdte. Az Anyának című költeménye bizonyára ismerős lehet általános iskolás éveink Anyák napi műsoraiból.
Móra Ferenc: Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Zelk Zoltán József Attila –és Kossuth-díjas költő dallamos, szépen csengő alkotásait gyakran ágyazzák bele az általános iskolás tananyagba, illetve az óvodában is szívesen tanítják gyermekverseit.
Zelk Zoltán: Reggel óta…
Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem tanultam!
Minden amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban!
Csorba Piroska kortárs magyar költőnő, tanító és tankönyvíró. 2002-ben Szabó Lőrinc irodalmi díjjal tüntették ki. A Mesélj rólam című költeménye nem szokványos Anyák napi köszöntő. A lírai én kérdéseket tesz fel édesanyjának, azt szeretné tudni, milyennek látja őt az a személy, aki életet adott neki.
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Weöres Sándor a népköltészet motívumrendszerével dolgozik a Buba éneke című versében. Nem a hagyományos értelembe vett Anyák napi költemény, egyfajta visszavágyódást ábrázol az anyai karokba.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.
Biró Kincső
