Arany János élete során többször visszatért Debrecenbe, a városhoz való kötődése nem csak az emlékművekben, hanem írásaiban is visszaköszön.
Vándorszínészi kitérője idején Fáncsy Lajos és László József igazgatása alatt álló színtársulathoz szegődött Debrecenben. A Bolond Istók című elbeszélésének második éneke életrajzi említéseket tartalmaz, ami a debreceni színtársulati élményeihez kötődnek. Az alcím is árulkodó, a színtársulat rövid idő után feloszlott.
Melyben ama híres „bekukkanás” voltaképen előadatik.
A társulat feloszlását később is említi az elbeszélésben, ami saját levelezései szerint április 1-én oszlott fel, bár más fennmaradt iratok május 1-et mutatnak.
Egy reggel – épen a bolondok napja
,Az ő nevenapja, april elseje
Volt, hogy fülét a hír oldalba csapja,
Hogy társaság nincs, már csak hült helye.
Aranytól ennek ellenére kevést írást ismerünk, ami biztosan Debrecenben született. A költő jelentős ideig nem adatta ki műveit, a fennmaradt zsengéi közül feltételezhetjük, hogy néhány debreceni is akad. Egyik feltételezett ifjúkori verse A dévaványai juhbehajtás, amiben meg is említi Debrecent.
(…) Ugy hiszem, akik szeretnek,
Végig hallgatják dalom.
Legalább, ha más órában
Rá nem érnek, a budában
Lesz mit olvasgatniok.
Mint egyszer a debreceni
Béka a kocsonyából,
Vagy pedig a mesebeli
Pap hajdan a varsából,
Akként pislog Déva-Ványa
Mocsárja és ingoványa
Közül fel a nagy égre. (…)
1849 nyarán Debrecenben jött ki a Szabadság zengő hárfája két ponyvafüzete öt verssel, köztük a Rákócziné c. ballada szövegével, ami Arany egyik leggyakrabban felidézett írása.
Szabadságra könnyű módon szert tehetsz,
Szőke asszony, elbocsátlak, elmehetsz:
Csillapítsd le lázadozó férjedet,
Békességért
Hejh ! örömest
Odaadlak tégedet.
