Az évszázados rekordot is megdöntő aszály különös felfedezést hozott Szolnoknál: a rekordalacsony Tisza felszínre engedte a több száz éves, török kori híd cölöpjeit – a folyó közepén pedig egy búvár egy eddig ismeretlen cölöpsorra bukkant. A leletnek külön debreceni vonatkozása is van.
Debreceni ácsmesterek keze munkája
A történet itt kapcsolódik a cívisvároshoz: a Szoljon.hu beszámolója szerint a parton egymás mellett sorakozó, 16–17. századi cölöpöket egykor debreceni ácsmesterek állították pillérként a Tisza medrébe. Vagyis a most felszínre került, közel fél évezredes hídmaradványok egy részét annak idején debreceni mesterek készítették.
Rekordalacsony vízállás, felszínre került múlt
A vizsgálat napján a Tisza vízállása Szolnoknál mínusz 341 centiméter volt – az évszázados rekordot is megdöntő szint miatt a folyó mindkét partján félszigetek alakultak ki a török kori hidak maradványainál. A felszínre került cölöpök tüskékként emelkednek ki a mederből; a száraz idő ezeket sem kíméli: a levegőn száradnak és fokozatosan szétnyílnak.
Búvár találta meg a folyó közepén
A Zagyva-torkolat előterében a Damjanich János Múzeum közösségi fémkeresős csapata dr. Kertész Róbert régész vezetésével kutatott a két ismert cölöpsor közötti területen. Mivel a folyó szélessége miatt előre nem lehetett tudni, milyen mély víz várja a kutatókat a középen, a régész ipari búvárokat hívott a helyszínre. Az új cölöpsorra a meder közepén Kosztyu Tamás ipari búvár bukkant rá.
A búvár a Zagyva felőli parttól haladt a túlpart felé, és a meder alján, egymástól nagyjából egyméterenként elhelyezkedő cölöpöket talált, amelyek egy sorban húzódnak a két part között. A rendkívül sekély vízben a búvár gyakorlatilag át tudott sétálni a folyón – a víz többnyire a derekáig, a mélyebb részeken a mellkasáig ért.
„Eddig nem volt tudomásunk arról, hogy a folyó középső részén is találhatók hídmaradványok.”
Elveszettnek hitt maradványok kerültek elő
Dr. Kertész Róbert elmondta: a Zagyva-torkolatnál eddig két cölöpsort azonosítottak, teljesen új viszont, hogy bentebb, a meder közepén is előkerült egy sor. A szabályozás előtti Tisza Szolnoknál eredetileg mintegy 240 méter széles lehetett – több mint a mai duplája. Az újonnan megtalált maradványok nagyjából a jelenlegi közúti átkelő közepe táján fekszenek.
A meder ezen szakaszát korábban a hajózás miatt kikotorták, ezért a szakemberek úgy vélték, a középen álló cölöpsorok nyomtalanul elpusztultak. A mostani kutatás azonban előhozta az eltűntnek hitt hídmaradványokat. A régész ugyanakkor figyelmeztetett: a hajózási útvonalon a vízből kiálló cölöpök balesetveszélyesek lehetnek a csónakok és hajók számára.
A part közeli cölöpökből korábban mintát vettek, ezek kormeghatározása jelenleg is folyamatban van; a folyó közepén most talált maradványokat pedig napokon belül geodéták mérik be.
Figyelem: a látvány ellenére a Tiszán az átkelést megpróbálni tilos és életveszélyes! A búvár szakmai felkészültséggel, kutatási céllal gyalogolt át; a folyó sodrása erős, a sekélynek tűnő meder is komoly veszélyeket rejt.
Nálunk, Hajdú-Biharban is ugyanez az aszály
A szolnoki felfedezés ugyanannak a történelmi mértékű szárazságnak a következménye, amelyet idén nyáron Debrecenben és Hajdú-Biharban is a bőrünkön éreztünk. A városban vízkorlátozás volt érvényben, a közterületi növényzetet öntözésre alkalmas technológiai vízzel tartották életben, a rekordalacsony Duna miatt pedig a Paksi Atomerőmű termelését is korlátozni kellett. A Keleti-főcsatornán a vízgazdálkodási helyzet és a tervezett mederrekonstrukció miatt épp az elmúlt hetekben szólították fel a stégtulajdonosokat a stégek elbontására. Ugyanaz a víz hiánya tehát, ami Szolnoknál debreceni kezek építette hidak nyomait hozta a felszínre, nálunk a mindennapi vízhasználatot írta át.
Forrás: Szoljon.hu
