Emlékülést rendeztek 2024. január 9-én a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában abból az alkalomból, hogy a 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején 175 évvel ezelőtt éppen ezen a napon, délelőtt 11 órakor, és ezen a helyen ült össze először Debrecenben az országgyűlés képviselőháza.
A megemlékezés keretében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében többek közt elmondta: városunk kapuőrének 1849. január 7-én megtett bejegyzése, mely szerint Debrecenbe érkezett „Kossuth, magyarok Mózesse”, nem csak a tény hivatali megörökítése volt, hanem annak jele, hogy ez a toposz igen hamar bevésődött a nemzeti köztudatba.
A nemzeti és a vallásszabadság összetartozó vándormotívumának zseniális sűrítménye lett ez a teológiai értékű bejegyzés.
Isten az ember teremtésével együtt a szabadságot is megteremtette, mert az embert szabadnak
teremtette, hogy szabadon, önként, szívből engedelmeskedjen neki. Jó kimondanunk azt, hogy a szabadság kifejezés nem csak száz vagy kétszáz esztendős, hanem egyidős a teremtéssel. Isten az ember teremtésével együtt a szabadságot is megteremtette, mert az embert szabadnak teremtette.
A szabadság Isten ajándéka, ami magához a szabadságot ajándékozó Úrhoz kötődik. Ezért van az, hogy aki Istent elhagyja, az előbb-utóbb a szabadságát is elveszíti – mondta Fekete Károly.
Fekete Károly köszöntője végén felhívta a figyelmet arra: Kölcsey Ferenc olyan versmértékkel írta meg a Himnuszt, hogy az énekelhető volt már Erkel Ferenc jól ismert, szeretett dallama előtt a 130. genfi zsoltárra. A Debreceni Református Kollégium Kántusa ezzel a dallammal elő is adta a Himnusz utolsó versszakát.
Lázár János építési és közlekedési miniszter Magyarország kormánya, valamint Orbán Viktor miniszterelnök személyes üdvözletét és a magyar nemzet tiszteletét adta át ezen az ünnepi napon a megemlékezés alkalmából Debrecen város minden polgárának. Mint a miniszter elmondta: az a dilemma, amely a XIX. század első felében a szabadságvágyó magyar nemzet képviselőit itt 1849-ben, és azt megelőzően három évtizeden keresztül nyomasztotta – hogy egy birodalomban megtaláljuk a saját számításunkat, másokkal együtt, vagy pedig önálló életet élve, önálló útra lépve a saját sorsunkat saját kezünkbe véve valósítsuk meg céljainkat és terveinket – ez a dilemma 175 évvel a debreceni január
után újra itt tornyosul előttünk.
A szuverenitás kérdése, a nemzeti önállóság és az integráció kényszere vagy lehetősége – ez a dilemma és ennek a dilemmának a feloldása ugyanúgy itt tornyosul előttünk, mint 175 évvel ezelőtt.A szuverenitás kérdése, a nemzeti önállóság és az integráció kényszere vagy lehetősége – ez a dilemma és ennek a dilemmának a feloldása ugyanúgy itt tornyosul előttünk, mint 175 évvel ezelőtt.
A XXI. századi magyarságnak is meg kell maradnia önállónak és a nemzet érdekeit és értékeit a múlthoz hasonlóan kell védeni. Az a kérdés, hogy a haza ügye mellé a függetlenség, a nemzeti szuverenitás és a jövő rendelkezés mellé a haladás ügyét fel lehet-e zárkóztatni. A XXI. századi független Magyarországnak kell, hogy az életminőség, a jólét, a prosperitás tekintetében is ajánlata legyen. Ehhez fejlődő és gyarapodott közösségek kellenek. Mégpedig olyan közösségek, mint amilyen Debrecen lehet.
A függetlenségpárti, szuverenitáspárti kormánynak minden közösség számára, amely magából kovácsolni akar egy erősebb és jobb, összetartóbb és gazdagabb egységet, támogatást kell most is és a jövőben is biztosítania. Ezért támogatjuk a protestáns, merkantil Debrecen minden törekvését arra, hogy fejlődjön és gyarapodjon, hogy mintaváros legyen abban az értelemben, hogy meg tudjuk mutatni a világnak, hogy léteznek olyan közepes nagyvárosok, ahol a függetlenségi értékrend jegyében is lehet
jólétet, gyarapodást és gazdagodást biztosítani – mondta Lázár János.
Nemcsak hazát, hanem haladást is kell kínálni, ahhoz pedig példákra van szükség, olyan példákra, mint Debrecen.
Kósa Lajos országgyűlési képviselő gondolatait elsősorban a köré fűzte, hogy – a nyilvánvaló osztrák katonai fenyegetés hatásain kívül – 175 évvel ezelőtti eleink miért éppen Debrecent választották ki a főváros szerepére. Mint elmondta: Debrecen volt például az egyetlen szabad királyi város, amely korábban nem vezette be a német hivatali nyelvet, arra hivatkozva, hogy az itteni polgárok nem tudnak németül. A magyarság itt ellenállt. 1870-ben a főváros népességének kevesebb mint 50 százaléka tudott írni és olvasni, Debrecenben pedig ez a szám akkor 75 százalék felett volt. Ez a tudás közigazgatási szempontból fontos. Ugyanilyen fontos volt, hogy a debreceni diákok, külföldön is tanultak, de aztán hazatértek, s tudásukat magukkal hozták. Debrecen története folyamán több korábbi szabadságharcot is finanszírozott polgárai anyagi erejére támaszkodva. Kósa Lajos úgy véli, ezek a műveltségi és történelmi tényezők is szerepet játszottak abban, hogy Debrecen városát választotta a forradalmi kormányzat. –Nem véletlen, hogy Debrecenben a magyar szabadságharc otthonra, kitűnően helytálló fővárosra talált – mondta a képviselő.
Papp László, Debrecen polgármestere köszöntőjében emlékeztetett: Debrecen 1849 januárjától közel fél éven át volt a szabadságáért küzdő magyar nemzet fővárosa, egyben szíve és szellemi központja.
Debrecen magyarság iránt érzett felelősségtudata, szabadságszeretete évszázadokon keresztül meghatározó volt – mondta.
A városvezető úgy fogalmazott, Kossuth Lajos a református cívisek bölcsességében, hitében és becsületességében bízva, elkötelezettségükre, kitartásukra, munkabírásukra és szabadságszeretetükre építve gondolta győzelemre vihetőnek a magyar szabadság ügyét.
A 175 évvel ezelőtti debreceniek, ahogyan városunk mai polgárai is, nagyon büszkék erre a kossuthi bizalomra. Hiszen méltónak bizonyultunk mindkettőre: fővárosként és őrvárosként hűségesen támogattuk és vigyáztuk minden erőnkkel a magyar szabadság eszméjének kiteljesedését – húzta alá.
Megjegyezte: a Református Kollégium nagy szolgálatot tett a reformkor és a szabadságharc szellemi irányítóinak felkészítésében, hiszen számos reformkori gondolkodó, művész és közéleti személyiség röppent ki az ország iskolájának falai közül. – Legyünk büszkék arra, hogy 1849. január 9-e, az első debreceni országgyűlés napja, nyitánya volt a szabadságharc ezt követő legszebb időszakának, annak a tavaszi hadjáratnak, amely reménnyel és bizakodással töltött el minden magyar embert nemzetünk jövőjét illetően! Debreceniként büszkék vagyunk arra, hogy a magyar szabadság őrvárosaként védelmező bástyája lehettünk a szabadságharcunkat irányító kormánynak és országgyűlésnek – hangsúlyozta. Kiemelte: debreceninek lenni kiváltság. Ami ebben a városban történik, az évszázadok óta hatással
van az egész ország életére. Ma a legfontosabb küldetésünk, hogy a magyarság által elvesztett XX. század után előmozdítsuk, sőt mitöbb, bebiztosítsuk hogy hazánk és vele együtt a Kárpát-medencei magyarság a XXI. század győztese legyen – mondta.
Imre László irodalomtörténész a 175. évforduló alkalmából az 1848-49-es szabadságharc debreceni vonatkozásait említve beszédében felidézte, hogy abból a nagy súlyú eseményből kell kiindulni, amely hazánk történelme szempontjából valóban jelentősnek számított: a trónfosztásból – ugyanakkor ennek előzményeképpen szabadságharc hadi eseményeinek elemzésére is kitért.
Mazsu János történész, az Őrváros Közalapítvány elnöke emlékbeszéde nyitányaként Kossuth Lajos Debrecen közösségéhez intézett 1849. január 6-i kiáltványának retorikai csomópontjait – amelyekben gyakorta apellál a megszólítottak büszkeségére, szabadságszeretetére – idézte, majd hangsúlyozta, 1849 első öt hónapjában Debrecen méltó módon töltötte be a tőle elvárt szerepet, a szabadságért és polgárosodásért, haza és haladásért küzdő magyar nemzet fővárosává emelkedett.
A debreceniség városunk fejlődésének hagyományai, a Debreceni Hitvallás kötelez bennünket arra, hogy nemzetünk és a Mindenható iránti kötelezettségünknek mindenkor eleget tegyünk, legjobb tehetségünk szerint. Városunk minden megújulásában, a mai megújulásban is tovább kell, hogy vigye közösségi identitásunk évszázados értékeit, fejlődésünk felhalmozott tapasztalatait, az új és újabb kihívásokra adott válaszunk eredményeként újjászülető „főnixvárosnak” mindig Debrecenben-arca kell, hogy legyen – mondta Mazsu János.
