A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és az „Adjátok vissza a hegyeimet!” Alapítvány megemlékezést és koszorúzást rendezett 2024. február 25-én az Egyetem téren, a Melocco Miklós alkotta 1956-os emlékműnél.
Papp László, Debrecen polgármestere beszédében elmondta: „A mai napon, február 25-én a történelem egyik leggonoszabb ideológiájának, a kommunizmusnak az áldozataira emlékezünk. Tesszük ezt 2000 óta, amikor is a magyar országgyűlés elhatározta, hogy a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánítja azt a napot, amelyen a kommunistákkal szembeni kiállása miatt, hazug vádak alapján letartóztatták és később a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
A politikus letartóztatása az első lépés volt azon az úton, amelyet végigjárva a kommunista párt kiiktatta mindazokat, akik ellenszegültek a totális diktatúra kiépítésének vagy egyszerűen csak akadályozták annak kibontakozását. Ez az erőszakos fellépés az utolsó reményeket is szertefoszlatta, hogy a szuverén, demokratikus Magyarország elkerülheti a kiszolgáltatottság állapotát, elkerülheti egy erőszakra épülő totalitárius rendszer kiépülését. Ez a letartóztatás a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus 40 éves uralmát jellemezte.
A kommunizmus lényegét, embertelenségét, lelket, nemzetet, közösségeket, pusztító hatását a magyar társadalom is megszenvedte. Történelmünk egyik legsötétebb időszakát jelentették ezek az évtizedek. Pedig épphogy véget ért a második világháború. De a valóságos felszabadulás, a boldog, békés építkezés, önálló fejlődés nem következett be, a kommunista hatalomátvétel viszont annál hamarabb. Módszerekben, erőszakosságban, kegyetlenségben nem válogattak. A magyar hagyományoktól, adottságoktól, a természeti és gazdasági lehetőségektől, különösen pedig a közösségi akarattól teljesen idegen rendszert erőltettek ránk.
Szimbolikus üzenete van annak, hogy a kommunizmus áldozataira való emlékezés napján itt, az 1956-nak emléket állító szobor előtt gyűltünk össze. A kommunista hatalom elnyomásával szemben 1956 októberében fellázadt magyarság azt akarta elérni, amit a diktatúra megtagadott, elvett tőlünk: a szabadságot, a magyar nemzethez való tartozás érzését, nemzeti identitást, vallást és hitet, hagyományaink megtartását, a családot, az alapvető emberi és polgári szabadságjogokat, a határon túli magyar kisebbségekkel való kapcsolattartás jogát, a tulajdont és a vagyonbiztonságot.
A diktatúra 40 éve után egy olyan világot reméltünk, ahol ezeket az értékeket soha többé nem fenyegetheti senki és semmi. De több mint harminc évvel a rendszerváltás után azt kell tapasztaljuk, hogy ez mégsem így van. Hogy a nagy közös európai eszme nem fér össze a nemzettel, a vallással és a család eszményével.
De ne csodálkozzunk, hiszen mint tudjuk, a kommunista nem vész el, csak átalakul. A kommunista ideológia és eszme nem tűnt el a rendszerváltozásokkal. Ki kell mondani, hogy a kommunizmus és az arra épülő diktatórikus rendszer embertelen, egyén- és társadalomellenes és minden demokratikusan gondolkodó embernek kötelessége elítélni mindazokat, akik ezen eszméket képviselve évtizedeken keresztül megnyomorították Közép- és Kelet-Európa nemzeteit.
Ma azok, akik itt fejet hajtva tisztelegnek a kommunizmus áldozatainak emléke előtt, megbecsülésüket fejezik azok számára, akik hazájukért életüket, sorsukat áldozták, ahogy ezt tette Mindszenty József, Angyal István, Kovács Béla, Kéthly Anna, Kéri Kálmán, Faludy György, Bibó István vagy Varga Béla. Nekünk, utódoknak pedig nem csak ezen a napon, hanem minden alkalommal morális kötelességünk, örök feladatunk, hogy a kommunizmus áldozatait sose feledjük, és mondjuk ki, hogy nemcsak a kommunistáknak, hanem örököseiknek sincs bocsánat. Mert csak így róhatjuk le igazán tiszteletünket e bűnös politikai ideológia áldozatai előtt.
Az áldozatok lelkéért imát mondott Iván Barnabás református lelkész. A koszorúzás keretében Debrecen önkormányzata, pártok, fegyveres testületek, civil szervezetek, a művészeti és a sportélet képviselői helyezték el a kegyelet virágait az emlékműnél. A megemlékezésen közreműködtek: Ecsedi-Oláh Petra népi énekművész, valamint Dánielfy Zsolt Jászai Mari-díjas színművész és Papp István színművész, a Csokonai
Nemzeti Színház Debrecen tagjai. Trombitán játszott: Györgyfi Zsolt, a Kodály Filharmonikusok zenekari művésze.
