Katonai tiszteletadás mellett, az Országzászló felvonásával kezdődött meg a Kossuth-téren az 1848-as forradalomról való megemlékezés-sorozat 2024. március 15-én Debrecenben.
Ezt követően a Petőfi téren folytatódtak az események. Az idei március 15-ei ünnepi megemlékezés középpontjában az 1849. március 15-i debreceni események állnak, hiszen itt ünnepelték először nemzeti ünnepként ezt a napot. A korhű debreceni események rekonstruálásban közreműködtek a Hajdú-Bihar Vármegyei Huszár Hagyományőrző Egyesület, a Szeredás Népzenei Együttes, a Debreceni Népi Együttes, a Debreceni Ady Endre Gimnázium diákjai, a Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Sárándi Dalárda, a Debreceni Honvéd Táncegyüttes tagjai.
Ezt követően a szobor talapzatán koszorúkat helyeztek el a megjelent önkormányzati és állami szervek, a fegyveres testületek, valamint a politikai pártok, civil szervezetek és egyesületek képviselői.
A Petőfi téri esemény után a Petőfi tértől a Kossuth térig ünnepélyes masírozás indult 1848-49-es indulókra, s közben – a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen művészei és 175 diákközreműködésével – megelevenedtek az 1849-es debreceni események. A Miklós utcánál Kossuth Lajos személyét idézték meg, továbbá diákok szavalása mellett zenés kísérettelérkezett meg a menet a Kossuth téri nagyszínpadhoz.
Papp László, Debrecen polgármestere mondta el ünnepi beszédét:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Debreceniek! Március 15., Pilvax, Petőfi, Nemzeti dal, Táncsics, Landerer, 12 pont. Mind-mind a mai naphoz kötődő fogalmak és nevek. Járjunk itthon vagy bárhol a világban élő magyarok között, ezekről a szavakról, nevekről minden igaz magyar embernek ugyanaz jut az eszébe, ugyanaz az érzés keríti hatalmába. ‘48 forradalma, a magyarok szabadságvágya, nemzetünk szeretete. Vannak tehát dolgok, amelyeket nem is kellene magyarázni, vannak tiszta dolgok, amelyek egyértelműek, mint 1848. március 15. De mégis minden évben, ezen a napon összegyűlünk városunk főterén, itt a Nagytemplom előtt és megerősítjük magunkat nemzeti érzéseinkben, haza- és szabadságszeretetünkben, mert jó felidézni elődeinkbátor cselekedeteit, erős hitüket és áldozatkészségüket, amelyek ma is példaként kell, hogy előttünk álljanak. Még különlegesebbé teszi mindezt az, hogy szeretett városunk, a forradalmat követő szabadságharc legfontosabb központjává, az ország ideiglenes fővárosává vált 175 évvel ezelőtt. Ez a tér, a Nagytemplom, a Kollégium, a városháza, mind- mind tanúi voltak a sorsfordító beszédeknek, döntéseknek, és a cívisek haza- és szabadságszeretetének…
Tisztelettel köszöntöm hát Önöket haza- és szabadságszeretetünk legfontosabb ünnepén, az 1848. márciusi forradalom kitörésének 176. évfordulóján. Köszöntöm Önöket a magyar szabadság őrvárosában, amely 175 évvel ezelőtt, 1849 januárjától – Buda, majd Pest elestét követően – közel fél éven át volt a nemzet valódi fővárosa, az ország irányítója, a szabadságáért küzdő magyarság központja, vagy ahogy Kossuth fogalmazott “szíve és feje a hazának”.
Tisztelt Emlékezők!
1848 tavaszának európai forradalmai közül messze a magyar forradalom volt a legkiemelkedőbb és leginkább bizonysága annak, hogy az európai nemzetek közül a magyar a legelszántabb, legáldozatkészebb a szabadság és a függetlenség kivívásáért. Súlya, jelentősége és következményei minden túlzás nélkül illethetők történelmi jelzőkkel. És az, hogy ma, 2024. március 15-én az ország, a Kárpát-medence, sőt, az egész világ magyarsága az 1848- as forradalomra emlékezik, hogy a forradalom, történelmi jelentőségű és eredménnyel járó szabadságharccá ért, abban Debrecennek kiemelkedő szerepe volt.
Debrecen akkor lépett elő a magyar szabadság őrvárosává, amikor Pestről a Kormánynak menekülnie kellett. És valójában addig volt igazán sikeres a Habsburg birodalom elleni szabadságharcunk – gondoljunk csak a dicsőséges tavaszi hadjáratra – amíg a szabadságharc ügyét innen, Debrecenből irányították. Mert nem lehet elvitatni annak az egységes és bátor kiállásnak az erejét, amely Debrecen polgárainak Kossuth és a szabadságharc iránti mélyelkötelezettségében nyilvánult meg. A pesti forradalmi események után, március 19-én már ezrek követelték a városháza előtt a 12 pont helyi bevezetését és Kossuth díszpolgárrá választását, melynek hatására a közgyűlés el is fogadta ezen javaslatokat.
A szabadságharc kormányának Debrecenbe költözése után pedig a cívisváros polgárai minden sorsfordító eseménynél rendkívül határozott támogatást adtak a kossuth-i törekvésekmegerősítéséhez és elfogadtatásához. Mintha Debrecen népe a kormányban és a nemzetgyűlésben is szavazati joggal bírt volna.
Emlékezzünk csak 1849. április 14-ére, a Habsburg ház trónfosztására. Ha Debrecen népe nincs itt a Nagytemplomban és nem siet a nyilvánosság ereje Kossuth segítségére, szinte biztos, hogy megremeg a döntéshozók keze. De a cívis polgárok nem engedték, hogy a nemzetgyűlés tagjai megremegjenek, jelenlétük volt a garancia a magyar szabadság és függetlenség megszületésére. Legyünk büszkék mi debreceniek arra, hogy olyan városnak vagyunk a polgárai, amelyik mindig volt elég bátor kiállni a magyar szabadság ügye mellett.
Ezt tették Debrecen polgárai 1956-ban is és ezt tették 1989-ben Sopronban is, a PáneurópaiPiknik kezdeményezésével, amelynek óriási szerepe volt a kommunista diktatúra egyik szimbólumának a vasfüggönynek a lebontásában. Büszkeség kimondani, hogy Debrecen népe évszázadok óta az egyik legerősebb támasza a magyar szabadság ügyének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy 1848-ban, úgy ma is kijelenthetjük, hogy csak a múltat tisztelő, a jövőt szem előtt tartó határozott, a szabadságért és a függetlenségért küzdeni tudó nemzetek képesek megálljt parancsolni a birodalmi fenyegetéseknek. És mi magyarok ilyen nemzet vagyunk.
Meggyőződésem, hogy 1848/49 hőseinek helytállásából ma is erőt meríthetünk. Olyannyira erőt meríthetünk, hogy szükségünk is van erre az erőre, hiszen ma sem lehet nélkülözni a birodalmi fenyegetést. Nem rejthetjük véka alá ugyanis csalódottságunkat, amikor kimondjuk, hogy az európai közösségnek az a szellemisége, amely csatlakozásunk időpontjában jellemző volt, megváltozott.
Amikor döntést hoztunk, hogy csatlakozunk az Európai Unió népes családjához, akkor egyenrangú, szuverén államok közösségéhez csatlakoztunk és nem egy európai birodalom tagállama akartunk lenni. Ma is helyesnek tartom azt a döntést, amellyel részévé váltunk egy egyenrangú államokból álló nagy európai gazdasági és politikai közösségnek, de azt már nem, hogy a belépés után, a megismert feltételek vállalása után, Brüsszelben újra írják a játékszabályokat, úgy hogy egyre inkább hasonlít az Európai Unió egy olyan birodalomra, amely le akarja bontani a nemzetállamokat, megfosztva ezáltal őket szuverenitásuk jelentős részétől.
Mi magyarok történelmünk során évszázadokat éltünk valamilyen birodalom hatalma alatt. Tudjuk, hogy ez mit jelent. Semmiképpen nem azt, hogy a magyar emberek érdeke az első. Legutóbb 34 évvel ezelőtt mondtunk nemet erre a politikai, gazdasági rendszerre, amikor a szovjet igát levetettük és egy új fejlődési pályára lépve visszaszereztük teljes függetlenségünket.
Nekünk, magyaroknak kell döntenünk saját sorsunkról, saját jövőnkről. Tegyük hozzá, hogy ma egy fokkal jobb a helyzet, mint 176 évvel ezelőtt. Ma nem megszerezni, hanem megvédeni kell a szabadságunkat. Ugyanis Magyarország ma egy független, szuverén ország, amelyre egy politikailag vezérelt birodalmi gépezet akarja rákényszeríteni akaratát. Meg akarják mondani, hogy kit engedhetünk be a hazánkba, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket és bele akarnak rángatni minket is egy olyan háborúba amelyhez valójában semmi közünk.
Ezeréves történelmünket átszövi folyamatos küzdelmünk a szuverenitásunkért. Ez a harc folyt az Oszmán és a Habsburg birodalom ellen is, de a szovjet megszállás elleni küzdelmünk is erről szólt. De hol vannak ma már ezek a birodalmak, mi magyarok viszont ma is itt vagyunk és ha meg tudjuk védeni szabadságunkat és függetlenségünket 1000 év múlva is itt leszünk! Csak rajtunk múlik!
Az ünnepség zárásaként a Kossuth-szobornál önkormányzatiés állami szervek, a fegyveres testületek, valamint a politikai pártok, civil szervezetek és egyesületek képviselői helyezték el koszorúikat.
